Naplóbejegyzés

Részlet Emily Young naplójából

Aug. 3.

Már egy hónapja vagyok együtt Sammel, de ilyet még sosem láttam. Most itt a kórházban elég nehéz nem haragudni rá, de szívem mélyén nem haragszom, amiért az arcom bal fele eltorzult. De ne menjünk ennyire előre. Elég átlagosan kezdődött a napom. Takarítottam és ebédre átjött Sam. Megint csak nadrág volt rajta, mint mindig, de ezt már megszoktam. Egy kis ideig beszélgettünk, meg ettünk „egy kicsit”. Ebéd után megkért, hogy menjek el vele sétálni az erdőbe. El is indultunk az erdő közepe felé, ahol egy ember se jár, csak az én nagy, fekete farkasom. Miközben járkáltunk, kérdezgettem őt Cullenékről és ő mindenre készségesen válaszolt. Épp bele akart kezdeni a saját kérdésébe, amikor megérzett valamit. Kérdeztem, hogy mit érez, de ő csak feltartotta az ujját, és csendre intett. Megfogtam a kezét, mert kezdtem félni. Ekkor a keze elkezdett remegni. Egy perc múltán már egész testében remegett. Próbáltam megnyugtatni, de nem ment. Az orrát folyamatosan föl-föl húzogatta, ki tudja miért. Elnéztem arra, amerre ő és láttam egy sötét, fehér bőrű árnyat. Nagyon hasonlított Cullenékre, de nem volt ismerős. Sam dühe nem csillapodott és pár másodpercen belül kitört belőle a nagy, koromfekete farkas. Ezzel a mozdulatával félrelökött engem és én bevágtam a fejem egy fába. Itt azt hiszem kiesett pár perc. Miután magamhoz tértem, láttam, hogy Sam valami gyors és erős teremtménnyel harcol. Felálltam és ekkor kedvesemet hátradobta az a valami és egyenesen felém repült. Rám esett, de nem fájt nagyon, mert hosszú szőrzete felfogta az esést. Mikor felkelt, én ott feküdtem alatta és néztem őt. Ahogy ugrott, nem figyelt és véletlenül a karmait végighúzta az arcom bal felén. Elég fájdalmas volt, de nem törődtem vele. Csak az számított ebben a pillanatban, hogy Samnek ne essen baja. De sajnos nem tudtam végigkövetni a harc hátralévő részét, mert gyanítom elájultam és itt, ezen a kórházi ágyon ébredtem. Ebben a pillanatban én jól éreztem magam, de hol van Sam? Körülnéztem. Sam sehol. Az éjjeliszekrényemen sok gyümölcs meg süti. Ezek csakis Leah-éktól jöhettek. És egy levél is van ott. Samtől jött.

„Drága Emily!
Mikor ezt olvasod, én már nem leszek itt, de ha bármi baj van, hívj azonnal. A telefonod ott van a fiókban.
Nagyon sajnálom, amit veled tettem. Nem tudok tükörbe se nézni, úgy utálom magam. Ha előbb nem hívsz, akkor holnap mindenképp itt leszek. Annak ellenére, ami történt, én nagyon de nagyon szeretlek. És jóvá szeretném tenni. Ha bármi van, amit szeretnél, mondd nekem rögtön.
Addig is ölel: Sam ”

Végre kimondta azt a szót, amit még nyíltan sosem mondott ki. Hogy szeret. Én, akármi lesz, sosem fogom őt elhagyni. Akármit csinál is.

The End

Cullen's Christmas

Cullen’s Christmas
(Alice szemszöge)

Már csak egy hét volt karácsonyig és én majd’ kiugrottam a bőrömből. Imádom a karácsonyt. Ez egy jeles nap, több szempontból is. Nemcsak, mert ez egy piros betűs ünnep, hanem, mert ez Bella első karácsonya vámpírként. Ezt meg kellene ünnepelni… egy bulival. Bár nem hiszem, hogy megengedné. Utálja a bulikat. Főleg az enyémeket. De azért megpróbálom.
Át is mentem rögvest Bellához. Nyitva volt az ajtó. Bekukkantottam. Húgom éppen azokat a képeket nézte, amiket a 18. születésnapján készítettem. Volt olyan kép, aminél elmosolyodott, de voltak olyanok is, amiknél lefagyott a mosoly az arcáról. Én is emlékeztem. Jazz meg akarta támadni Bellát, mert elvágta az ujját. Én se rendelkeztem akkor elég nagy önuralommal. De szerencsére nem lett semmi baj, ezt leszámítva. De vissza a jelenbe. Hát… bementem.
-Szia Bella! Beszélhetnénk?
-Szia Alice! Persze, ülj csak le! –mondta, miközben félredobta a képeket és megveregette a helyet maga mellett.
-Arról lenne szó, hogy… -kezdtem bele félénken – tudod, hogy mindjárt itt a karácsony. Az első karácsonyod így… -mutattam rá.
-Igen, és?
-És hát, szeretnék egy kis szolid bulit rendezni. Megengeded?
-Hát… ha tényleg szolid lenne, akkor rendben. –mondta, de a végén már nem figyeltem rá. Éppen látomásom volt.
-Alice! Alice, mit látsz?
-Öö… semmit. De ugye nem akarsz szombaton elmenni vadászni? –kérdeztem mérgesen –Most mondtad, hogy lehet buli.
-Lehet is, és én nem is gondoltam rá, hogy elmegyek. Na jó lehet, hogy megfordult a fejemben, de csak egy pillanatra.
-Hát jó. Akkor rohanok tervezni.
-Rendben. Szia!
-Szia! –mondtam és elrohantam. Rengeteg dolgom volt.
Berohantam a szobámba és elkezdtem kitalálni az idei karácsonyunk színeit. Megkérdeztem Esme-t, Rose-t és Jazz-t is. Mindhárman az aranyat és a pirosat javasolták. Még jó pár óráig dolgoztam, de nem jutottam sokkal előrébb. Csak a vendéglistát sikerült összeállítanom. Itt lesz Jake és a barátai, Kimmel, Emilyvel, Rachellel és Claire-el karöltve. Itt lesznek még Tanyaék is, de meghívtam Jane-t és Alec-et is. Bella jóváhagyta a listát, mert szerintem értékeli, hogy mindenkit meghívok, akiket kedvel. Így hát mára ennyi elég lesz. Nessie felajánlotta, hogy elviszi a meghívót Jake-nek, aki majd elviszi az egész falkának. Kezdem bírni ezeket a kutyákat. A szagukat leszámítva, egész jófejek tudnak lenni.
Másnap elmentem Rosalie-vel és Bellával egy bevásárló körútra Seattle-be, amíg a fiúknak kiadtam, hogy mire hazaérünk, legyen meg a fa. Mindent megvettünk, csak a kaját nem. De vettük díszeket, ajándékokat és még sok más egyebet. A fa is meglett, így nyugodtan ült le az egész család társasozni Renesmee-vel.
Ezután két-három napig nem tettünk jóformán semmit a bulihoz. Azon kívül, hogy elküldtük Jane-nek és Alec-nek a meghívót.
Csütörtökön viszont sütött a Nap, így elmentünk Tanyaékhoz a meghívókkal. Visszafelé jövet vadászni voltunk és beugrottunk Jacobékhoz beszélgetni. Megbeszéltük a menüt és kértünk receptet is.
Másnap reggel Bellával és Nessievel mentünk el bevásárolni az ebédhez. Emmettet elküldtem horgászni. Mi meg megszereztük a csokis muffinhoz és a vadashoz a hozzávalókat. Mire hazaértünk, Edward már megpucolta a halat és felvágta a frissen levadászott szarvas húsát. Odaadtuk Esme-nek a cuccokat, és mi elkezdtünk díszíteni. Másnap reggelre mindenki végzett mindennel. 11-re hívtuk a vendégeket, ezért elkezdünk készülődni. A fiúk szmokingba voltak piros nyakkendővel, mi pedig aranyszínű ruhában. Mindenki másfélében.
11 órakor megérkezett az első vendég. Jake volt. Fel is ment Nessie-vel az emeletre. Ezután folyamatos szállingóztak a vendégek. Mindenki körül volt valaki. Mikor az utolsó vendégek megérkeztek -akik persze Jane-ék voltak-, elkezdett esni a hó. Aznap nagyon jól érezte magát mindenki. Még Alec és Jane is kibírta a kutyaszagot.

The End